|
KULTIKUS DIMENZIÓ, MERT HÁROM DIMENZIÓ HELYETT EGY
SÍK, EGY-EGY DIMENZIÓBA FOGLALT LÁTVÁNYI ESZKÖZÉVEL EGY ÚJ DIMENZIÓBA
LÉPVE – MÁR TÉR NÉLKÜLI - LÁTVÁNYEVŐ MÚLTIDŐT UTAZUNK...
ÉS
KOLORISTA EVOLÚCIÓ, MERT NÉGY-SZÍNALAP MAJMOT
VONALBANÁNNAL LECSALOGAT PAPIRUSZ-FÁRÓL, S MÍG AZ BAMBÁN ZABÁLJA E
CSALIT, AZT VIZUÁLIS RABBÁ TÉVE, SZEMIDEG-BORZOLÓN EMÉSZTI KÉPPÉ...
A
KALLIGRAFIKA, MERT MI MÁS LENNE, HA EZ; AZ...
INVERZ IMPULZUSAI, MERT EGY ÉS TÖBB, DE MÁS IRÁNYZAT DŐLÉSSZÖGE,
MOCORGÓ MÁSSÁGA VAGY EGYÉB HASONLÓ ESZKÖZE SEM TEHETNE ARRÓL, HA
MÉGSEM, DE AKKOR LENNE, DE MÉGIS VAN, DE EKKOR, DE ITT, MOST...
(Pálnagy László: Kultikus dimenziók és kolorista evolúció a kalligrafika inverz impulzusai...)
|
|
Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan nekem ront, s letarol...
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm...ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem...
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy...nem szeretsz...Kedvesem...
|
|
Fényküklopszok uralnak: asztalon. Monitorszemmel.
Digitális eposzt vibrálón, gigászként: igennel, nemmel.
Énünket meglopón: sejtünket árulva. Kábulva...
Igézve… Boa-áldozati mereven…
Dermedten bámulva....
Függőségtől minden sejtünk beteg.
Az utolsókat vívja.
Haldoklunk? Élünk?
Miénk-e? Megahalál, s minden kínja…
|
|
|
