Az uráli szócikkek

Nem uráli szócikkek az A világ nyelvei című kötetben

Nem kívánom a VNy-ben található összes hibát és tévedést összegyűjteni. Ezen az oldalon csak néhány észrevételt teszek közzé, hátha a kötet szerkesztői az újabb kiadások előkészítésekor fel tudják használni őket.

basza2

  • „Fia (...) Libériában több száz embert tanított meg írni rá [é.: az ábécére].” (158) A mondat utolsó két szava közül az egyik mindenképpen felesleges, sőt, értelmetlenné teszi a mondatot.

cseh

  • A szócikkben a kiejtés a megszokott szögletes zárójel helyett kerek zárójelben szerepel.
  • Az aposztrof (čárka, vessző) és a horgocska (háček) mássalhangzókon nem két eltérő mellékjel a csehben, csupán ugyanannak a mellékjelnek a grafikai variánsai. A vessző olyan kisbetűknél jelenik meg, melyeknek felnyúló száruk van (ď, de Ď; ť, de Ť). A vessző és a horgocska szembenállása mindössze egy magánhangzójelnél, az e-nél figyelhető meg: é – hosszú [e:]; ě – palatális mássalhangzó után álló (rövid) [e], ill. bizonyos esetekben [je].
  • A 233. oldalon szereplő cseh duši, szlovák dušu alakok nem genitivusi, hanem accusativusi formák.
  • A cseh és a lengyel szócikkben (233, 838) tévesen, és egymásnak is ellentmondóan szerepel a jerek kiesésére vonatkozó szabály. Valójában csak a szomszédos szótagokban álló, hátulról (nem a szó végétől, hanem az utolsó jertől kezdve) páros számú jerek vokalizálódtak, a többi kiesett (Havlík-szabály, l. Horálek 1967, 116-7).
  • „A névszóragozásban az élőlényeket jelentő hímnemű (egyes szám -o, -jo tövű) főnevek, a melléknevek és a melléknévi névmások accusativus ragja azonos a genitivuséval.” Ami a tőtípusokat illeti, ez a csehben már csak történeti kategória, és bár kimutatható, hogy mely főnevek milyen tövűek voltak, mára a ragozásuk összekeveredett, tehát az egykori tőtípus alapján szinkrón szabály nem adható (pl. a fenti szabály vonatkozik az eredetileg u-tövű syn ‘vkinek a fia’ szóra is). Ugyanakkor a tőtípus számtól függetlenül állandó, tehát nincs értelme annak a kijelentésnek, hogy „egyes számban ilyen vagy olyan tövű”. Fontos lett volna viszont megjegyezni, hogy – szemben pl. az orosszal vagy a lengyellel – a csehben az accusativus és a genitivus egybeesése csak egyes számban ment végbe.
  • 234: předmet (helyesen předmět),
  • 234: přiroda (helyesen příroda, ugyanígy přírodověda)

eszperantó

  • A 355. oldalon mellékjeles helyett felüljelzett betűkről olvashatunk.

evenki

A nganaszan szócikkben (1037) arról olvashatunk, hogy a nganaszant dolgan és tunguz hatás érte. A mutatóban azonban megtalálhatjuk a dolgán nyelvet, ill. az utalást a jakut címszóra. A jakut szócikkből kiderül, hogy a dolgánok eljakutosodott tunguzok (617). A VNy-ben nincs tunguz szócikk: a tunguz nyelvek tétele a mandzsu-tunguz szócikkre utal. Itt (925) szó esik a tulajdonképpeni tunguzról, de ennek más elnevezéséről nem, és más szócikkre való utalást sem találunk. Akár fel is hagyhatnánk a kereséssel, azt gondolván, hogy a VNy a tulajdonképpeni tunguzokról nem ír. Ám ha figyelmesen szemléljük a következő oldalon található térképhez tartozó magyarázatot, észrevehetjük, hogy az evenki elnevezés mellett zárójelben az is ott áll: tunguz. S valóban, az evenki szócikkben (mert van, 379) szerepel, hogy ezt a népet tunguznak is szokás nevezni. Sőt, ebben a szócikkben utalást találunk egy sor rokon nyelvre – ezek az utalások azonban a mandzsu-tunguz szócikkből hiányoznak.

kamasz

  • Az az adat, hogy a kamaszok eltörökösödött nyenyecek, nyilvánvalóan téves, hiszen a nyenyecek a Szajántól több ezer kilométerre élnek. Amikor időszámítás kezdete körül az ősszamojédok a Szaján közelében éltek, a nyenyecek etnogenezise még biztosan nem kezdődött meg. A szamojédok északi ága csupán a Jeges-tenger partvidékén bomlott fel.

kasub

  • 679: „E hangok a többi szláv nyelvekben nincsenek meg, és nem volt tagja a szláv alapnyelv hangállományának sem.” (kiemelés tőlem – FL)
  • uo.: ...amazhoz...

kirgiz

  • 743: ...otteni...

lengyel

  • A szócikkben a kiejtés a megszokott szögletes zárójel helyett kerek zárójelben szerepel.
  • 837.: ...hoszszú...
  • A 838. oldalon tévesen szerepel, hogy a lengyel rz ejtése [rzs] lenne – a 841. oldalon szerepel a helyes [zs] ejtés is (és a cseh szócikkben, a 233. oldalon is).
  • A cseh és a lengyel szócikkben (233, 838) tévesen, és egymásnak is ellentmondóan szerepel a jerek kiesésére vonatkozó szabály. Valójában csak a szomszédos szótagokban álló, hátulról (nem a szó végétől, hanem az utolsó jertől kezdve) páros számú jerek vokalizálódtak, a többi kiesett (Havlík-szabály, l. Horálek 1967, 116-7).

lett

  • A 847. oldalon lív helyett liv szerepel.

olasz

  • Az 1096. oldalon Alessandro Manzoni művének, az I pomessi sposi címe magyarul helyesen A jegyesek.

orosz

  • A walkie-talkie nem magnetofon, hanem adó-vevő (1113-4).

oszmán-török

  • 1130: A zárt e jeleként egy olyan jelet használ, melyet a fonetikus átírásban a nyílt e jeleként szokás használni. (vö. 1646)

Függelék

  • 1648: ...kerrekített... (a táblázatban)
  • A más szakterületen dolgozó kutatók, ill. a laikusok számára a VNy rendkívül sok nehezen feldolgozható, vagy egyenesen érthetetlen nyelvészeti információt tartalmaz. Ezen a problémán segíthetne a kötet végén található szakkifejezés-gyűjtemény. Ez azonban eleve lemond arról, hogy minden kifejezést megmagyarázzon, és Szende Aladár művére hivatkozik. Lemond a szakszerű definíciókról is, mivel „e felsorolás a széles olvasóközönség számára készült”. Sajnos azonban a szakszerűség igényének elvetése gyakran nemcsak apró pontatlansággal, hanem tévedésekkel is jár. Pl. az álszenvedő ige definíciója: „a latinban és a görögben szenvedő alakú, de cselekvést, történést kifejező alak”. Az álszenvedő ige azonban nem csak e két nyelvben fordul elő. A magyarázatok azonban általában elfogadhatónak tűnnek, de hogy a laikusnak valójában mennyit segítenek, azt nehéz lenne megállapítani.


Vissza